Az utcazenészekről:

"Egy március végén Londonban kiadott új "viselkedési kódexben" száműznék a város területéről a túl hangos - dudások, elektromos gitárosok, dobosok - utcazenészeket. A szigorítást azzal indokolják, hogy e hangszerek hangja "zavarkeltő hatású". Kétségtelen, hogy a skót duda frekvenciája - főleg, ha többen is játszanak - nem épp a legmegnyugtatóbb (a régi korokban komoly harci eszköznek számított!). A dobok is képesek félelmetes hangulatot varázsolni - Londonban is gyakori, hogy egy-két fekete fiatalember elkezd dobolni, aztán pillanatok alatt híre megy a szeánsznak és a végén már húszan ütnek mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Az elektromos gitár tilalma viszont kissé "túlkapásnak" tűnik, hiszen az utcai muzsikusok legfeljebb egy kis teljesítményű erősítővel hangosítanak, amelynek hangereje eltörpül például a plázákban megszokott "aláfestő zenék" mellett.

A rendszabály felszólítja azokat a zenészeket, akik csak néhány dalt tudnak, hogy azok előadása után szíveskedjenek elhagyni fellépésük színhelyét. Figyelmeztet egyúttal arra, hogy azokat, akik "csúcsidőben nem képesek garantálni a tömeg folyamatos áramlását", eltávolíthatják. A kódex szerint "egy zongorányi" térnek kell lennie a muzsikus és az emberfolyam között, de az is "intézkedést" vonna maga után, ha az előadó hallgatósága képez forgalmi akadályt. Ellenjavalltak továbbá a szállodák környékei is.

Sajátos módon Boris Johnson, London konzervatív polgármestere éppen tavaly kelt ki az ellen, hogy a brit főváros 32 kerületében bevezetett szigorítások nyomán előbb-utóbb elmenekülnek az utcazenészek, holott Londont ma is az "élő zene fővárosának" tekintik világszerte.

Az új szabályozásba a városi tanács bevonta a rendőrséget, sőt, az utcai művészek képviselőit is. Ennek ellenére a zenészek zúgolódnak, mert sérelmesnek tartják, hogy más utcai előadókat, táncosokat, bűvészeket, mímeseket nem sújtják annyira a korlátozások, mint őket és csupán rossz kifogásnak tartják, hogy ez utóbbiak csendesebbek.

Mindazonáltal London városa segíteni is próbál az utcazenészeknek. Létrehoztak egy új honlapot buskinlondon.com címmel, amelyen a korlátozások mellett a legfrekventáltabb helyszínek is szerepelnek. Ezek többnyire metró- és vasútállomások, ahol a zenészek csak meghallgatás után kaphatnak engedélyt a játékra. Egyetlen olyan terület van, ahol bárki előadhatja művészetét mindenféle igazolvány nélkül, ez az északi Camden negyed. Ezzel szemben az üzleti élet központja, a City teljes tilalom alá esik. A pénzügyek intézéséhez úgy tűnik, különösen csend kell.

Magyarországon néhány éve erősítő nélkül még mindenhol szabad és ingyenes volt az utcazenélés, ma a fővárosban súlyos bírsággal jár, ha valaki csak úgy kiül a Váci utcán kalapozni. Egy 2011-ben elfogadott rendelet pénzbüntetés terhe alatt megtiltja a budapesti aluljárókban való zenélést, a felszínen pedig különböző feltételekhez köti azt, mivel "az utcazene túlzott zajjal jár, ami zavarja a járókelők nyugalmát". Engedélyért és tájékoztatásért egyébként mindig a területkezelő önkormányzathoz kell fordulni, hiszen a szabályozás kerületenként és területenként változó. Sajnos nálunk gyakran a járókelők eleve"koldusoknak" tekintik az utcai zenészeket, függetlenül produkciójuk minőségétől vagy az előadó személyiségétől vagy úgy érzik, hogy "megzavarják őket" mindennapi rutinrohanásukban. A szigorításokat is részben "lakossági panaszra" hozták.

Ehhez hasonlóan a hazai nagyvárosokban is valamilyen feltételhez kötik az utcazene engedélyezését - írja a divany.hu. Így ha valaki átutazóban van és kedve támad egy kis zsebpénzért zenélni, de az engedély kiváltása túl körülményes, akkor leginkább a közterület felügyelők jóindulatán múlik, hogy valóban megéri-e kockáztatni.

Egerben az utcai előadóknak óránként kell helyet változtatniuk, újabb területet keresve a produkcióhoz, Pécsett a zajrendelet szerint munkanapokon 8 és 16 óra között tilos a zene iskolák, bíróságok és közhivatalok előtt, egészségügyi intézmények ötven méteres körzetében pedig egész nap. Szeged forgalmas sétálóutcája, a Kárász utca sem a régi már, akit ott zenélésen kapnak, azt meg is büntetik.

Bécsben néhány éve még pörgött az utcazenélés, a 2012 nyarán történt szigorítás óta azonban itt is idő- és helybeli korlátozások, valamint még több papírmunka keseríti meg a zenészek életét. Ha pedig a törvények valakit mégsem riasztanának el, azt majd elkergetik a Stefansplatz üzleteinek és éttermeinek a dolgozói."